A krakkói Lengyel Repülési Múzeum és a kalandunk utolsó napja
Krakkói kalandunk utolsó napját a Lengyel Repülési Múzeumban töltöttük, ahol épp azon a kedden ingyenes volt a belépés. Utána pedig végre átvehettük a megjavított autónkat.
A Krakkóban töltött időnk végül sokkal hosszabbra nyúlt, mint eredetileg terveztük. Amikor megtudtuk, hogy az autónk még nem lesz kész, világossá vált, hogy szállást kell keresnünk még egy éjszakára. A szállodánkban ugyanis már nem volt szabad hely. Így ismét költözés várt ránk. Ezúttal viszont egy olyan szállodát választottunk, amely közelebb esett a történelmi belvároshoz és a waweli várhoz. Szerencsére korábban is beengedtek minket, mint a hivatalos check-in időpont, így nem kellett órákig valahol várakoznunk a csomagjainkkal.
A Lengyel Repülési Múzeum
Kedd volt, és kiderült, hogy éppen ezen a napon a krakkói Lengyel Repülési Múzeumba ingyenes volt a belépés. Miért is ne éltünk volna ezzel a lehetőséggel?
A múzeum egy érdekes helyen áll, közvetlenül a Rakowice-Czyżyny egykori repülőterének területén. Ez a repülőtér még az első világháború előtt jött létre, és Európa egyik legrégebbi állandó repülőtere. 1963-ban szüntették meg, de a mai napig megmaradtak ott az eredeti terület egyes részei és történelmi hangárok.
A teljes terület ma körülbelül 34 hektár, ebből mintegy 11 hektár a kiállítási terület. A gyűjtemény több mint 250 repülőgépet, helikoptert és vitorlázógépet, több mint 140 repülőgépmotort, és emellett még több ezer, a repüléstörténethez kapcsolódó tárgyat foglal magában.
További repülőgépek, helikopterek és betonból készült repülőgép-fedezékek a múzeum területén
A múzeum Krakkó történelmi belvárosától távolabb helyezkedik el. A Rynek Główny főtértől körülbelül 6,5 kilométerre fekszik, a waweli hotelünktől pedig még ennél is kicsit messzebb. Ezért ezúttal nem terveztünk semmilyen bonyolult útvonalat, hanem ismét egy Boltot rendeltünk. A múzeumba érkezés után azonban rögtön világossá vált, hogy ezt a múzeumot nem lehet fél óra alatt bejárni. Ez ugyanis tényleg hatalmas. És a belépés valóban ingyenes volt.
Őszintén szólva egyáltalán nem vagyok szakértő a repülőgépekkel kapcsolatban. Nem értek a motorokhoz, a műszaki adatokhoz, sem ahhoz, pontosan mire is képes egy-egy gép. A repülőgépek azonban valahogy már gyerekkorom óta lenyűgöznek. Ami elég vicces, ha figyelembe vesszük, hogy még soha életemben nem repültem. Itt viszont tényleg volt mit nézni. 🛩️
A múzeumban több száz kiállítási tárgy található, és a repülőgépeken kívül helikopterek, vitorlázógépek, repülőgépmotorok és más, a repüléstörténethez kapcsolódó tárgyak is helyet kaptak. És egyáltalán nem csak egyetlen nagy csarnokról van szó. Az egyes kiállítások több épületben és hangárban helyezkednek el, és sok repülőgép a szabadban is áll. Így az ember fokozatosan halad egyik résztől a másikig, és mindegyikben valami mást fedez fel.
Sőt, egy cseh zászlós gépet is megpillantottunk, és láttunk a rendőrségi légiforgalomhoz kapcsolódó gépeket is, és még sok mást, amelyeket persze el sem tudtam nevezni. De szerintem éppen ebben rejlik a múzeum vonzereje azok számára is, akik egyáltalán nem értenek a repülőgépekhez. Nem kell ismerni az egyes típusok neveit, sem azt, milyen motorjuk van. Az ember egyszerűen csak néz, és azon gondolkodik, hogyan lehetséges egyáltalán, hogy egy ilyesmi repülni tud. 🙂
A múzeum bejárata és az első repülőgépek, helikopterek az épület előtti szabadtéren, köztük egy cseh zászlós géppel
Motorokkal teli hangár
A múzeum egyik része a repülőgépmotoroknak van szentelve. És bizony rengeteg volt belőlük. Bevallom, ez volt talán az a rész, amely a legkevésbé érdekelt. Nem azért, mert nem lett volna érdekes, hanem mert az egyik motort néztem a másik után, és tulajdonképpen fogalmam sem volt, mit is látok pontosan. Aki ért a technikához és a motorokhoz, szerintem tényleg sok időt eltölthetne ott. Én sokkal szívesebben tértem vissza magukhoz a repülőgépekhez.
Vitrinek repülőgépmodellekkel és a történelmi repülőgépmotorok kiállítása
A repüléstörténettől a MiG-ekig
A múzeumban legjobban a sokszínűsége tetszett. Nemcsak modernebb gépek vannak itt. Az egyes kiállítások az első és második világháború időszakát, a repülés 20. századi fejlődését vagy a hidegháború korát is felidézik. Így az ember tulajdonképpen egy kicsit utazik a történelemben, miközben az egyes repülőgépek között sétál, anélkül hogy ismernie kellene minden nevüket és műszaki adatukat.
Aztán jöttek a MiG-ek. Ezek természetesen felkeltették a figyelmemet. Itt talán egy kicsit megmutatkozott a gyerekkori vonzódásom a Top Gun című filmhez, amelyet nagyon szerettem. Bár bevallom, akkoriban persze főleg Tom Cruise miatt. 🙂
A múzeumban még egy szabadtéri rész is a MiG-eknek van szentelve, ahol e katonai repülőgépek több különböző típusát is meg lehet nézni. És talán éppen ez volt az a rész, amelyet a legjobban élveztem.
A hangár a repüléstörténet gépeivel és a MiG vadászgépek szabadtéri kiállítása
A nagy hangárok
Az egyik nagy hangárban annyi repülőgép volt, hogy szinte nem tudtam, hova nézzek először. Néhány gépnél be is lehetett nézni, vagy legalább bepillantani a pilótafülkébe. A múzeum dolgozói vigyáztak a kiállított tárgyakra, ugyanakkor igyekeztek segíteni a látogatóknak. És meg kell mondanom, hogy éppen az, hogy néhány repülőgépet egészen közelről lehetett látni, egészen más dimenziót adott az egésznek. Az ember hirtelen sokkal jobban ráébred a méretükre.
Egy hadi diaráma és a modern kiállítócsarnok vitorlázógépekkel és kétfedelűekkel
Végül még jó néhány órát töltöttünk a múzeumban. És ez egyáltalán nem lep meg. Annyi rész és repülőgép található ott, hogy ha nyugodt tempóban szeretnétek végigjárni a múzeumot, mindenképp hagyjatok rá elég időt. Számomra mindenképp érdekes látogatás volt, még úgy is, hogy szinte semmit sem tudok a repülőgépekről. ✈️
És megint a Bolt
Amikor úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a szállodába, elővettük már megszokott módon a Bolt alkalmazást. Ezúttal viszont nem volt olyan egyszerű. Több sofőr is visszautasította a fuvart, mígnem végül valahogy az történt, hogy egy jobb, prémium autó jött értünk, méghozzá egy sima Bolt áráért. Így legalább egyszer krakkói kalandunk során stílusosan is utazhattunk. A sofőr visszavitt minket a szállodához, még egy esti sétát is tettünk a városban, megvacsoráztunk, a nap hátralévő részét pedig már csak pihenéssel töltöttük. Az összes korábbi nap után erre bizony szükségünk is volt.
Végre a saját autónk
Másnap ismét Boltot hívtunk, ezúttal viszont sokkal kellemesebb úti céllal. A szervizbe mentünk az autónkért. Végre elkészült. Sajnos Krakkóban tényleg nagyon sok autó van, és gyakran dugók is vannak, így az út körülbelül egy óráig tartott. Az összes e-mail, várakozás, elszállítás, krakkói átköltözés és a különböző szállások után azonban végre újra megvolt az autónk. A szerviz pedig még le is mosta, így szépen csillogva várt ránk. 🙂
Az egyetlen dolog, ami nem volt olyan kellemes, az a javítás ára volt. Elég magas volt. De mit lehetett tenni. A lényeg az volt, hogy az autó menetkész volt, és végre elindulhattunk haza. Egy probléma azonban továbbra is fennállt. A repedés a szélvédőn a tartózkodásunk alatt elég nagyra nőtt, és világos volt, hogy hazaérve az egész szélvédőt ki kell majd cserélni. És őszintén szólva tudtuk, hogy egy ilyen szélvédővel több száz kilométert hazautazni nem éppen ideális. De valahogy haza kellett jutnunk. Szerencsére az autópályán az út nyugodt volt, és további problémák nélkül megtettük. A férjem aztán kijelentette, hogy Krakkóba többé nem megy, mert ott egyszerűen balszerencsénk volt. 🙂
Mennyi mindenre van tulajdonképpen szüksége az embernek?
Ha visszatekintek az egész krakkói kalandunkra, az összes élmény mellett valójában még valamit megmutatott nekem. Azt, hogy milyen kevés dologra van tulajdonképpen szüksége az embernek. Abban a pillanatban gyakorlatilag mindegyikünknek csak egy hátizsáknyi holmija volt. Néhány váltóruha, amit amúgy is ki kellett mosnom pár nap után, néhány alapvető dolog, és ez majdnem minden volt.
Szükségünk volt egy helyre, ahol alhatunk, valamire, amit ehetünk, és valamire, amit felvehetünk. És tulajdonképpen semmi másra. Amikor az ember utazik, hirtelen ráébred, milyen kevés dologra van valójában szüksége. És talán ez nemcsak utazás közben igaz, hanem otthon is. Tulajdonképpen mennyi mindenünk van magunk körül, és ezekből mennyire van tényleg szükségünk? Valószínűleg jóval kevesebbre, mint gondolnánk. 🙂
Hazaérve természetesen a szélvédőt is kicseréltettük, és ezzel a tervezetlenül hosszúra nyúlt krakkói kalandunk végleg lezárult. És bár ezekben a napokban tényleg elég sok minden elromlott, a lényeg az volt, hogy mindannyian épségben hazaértünk. És végül is ez a legfontosabb.
Történt-e már veletek valami váratlan egy kirándulás alkalmával, és mi volt az? 🙂
Jó tudni
Kedvezőmentes-e keddenként a krakkói Lengyel Repülési Múzeum belépője?
Igen, a múzeum jelenlegi szabályai szerint kedd az ingyenes belépés napja az állandó kiállításokhoz. A látogatás előtt mindenképp érdemes ellenőrizni az aktuális feltételeket.
Mit lehet látni a Lengyel Repülési Múzeumban?
Több száz kiállítási tárgyat találtok itt, például repülőgépeket, helikoptereket, vitorlázógépeket, repülőgépmotorokat vagy katonai eszközöket a repüléstörténet különböző korszakaiból.
Vannak MiG-ek is a múzeumban?
Igen. A szabadtéri kiállításnak része egy szekció is, amely a MiG repülőgépek különböző típusait mutatja be.
Mennyi időt érdemes szánni a látogatásra?
A múzeum valóban hatalmas, a kiállítások pedig több épületben, hangárban és a szabadban is megtalálhatók. Ha nyugodt tempóban szeretnétek végignézni, én legalább néhány órát szánnék rá.
