Krakkói állatkert, a lengyel Maldívák – a Zakrzówek kőbánya és egy újabb váratlan kaland

Másnap Krakkóban úgy döntöttünk, megnézünk egy egészen más helyet, amely távolabb van a helyi látványosságoktól: a Zakrzówek strandot.

Az autó még mindig a szervizben volt, így a Boltra voltunk utalva, amelyet az ott-tartózkodásunk alatt egészen megkedveltünk. Főleg az ára miatt, amely tényleg nagyon alacsony volt, és a kényelme miatt is. Az embernek nem kell buszokkal vagy időpontokkal foglalkoznia. 🚖

Zakrzówek – strand egy egykori kőbányában

Ha meghalljátok a „strand” szót, valószínűleg egy klasszikus medencét képzeltek el. A Zakrzówek azonban valami egészen más.

Türkizkék vize és világos mészkősziklái miatt a Zakrzóweket gyakran nevezik lengyel Maldíváknak. És ha az ember élőben látja a helyet, egész jól megérti, miért. Egy egykori mészkőbánya, amelyet a bányászat befejezése után elárasztottak, és fokozatosan Krakkó egyik kedvelt pihenőhelyévé alakult. Ma egy több mint 50 hektáros nagy szabadidőpark része.

A vízen fából épített úszó sétányok vannak, közöttük öt, eltérő mélységű medencével. Találtok itt sekély részeket, amelyek gyerekeknek is megfelelnek, de akár 3,5 méter mély medencéket is a tapasztaltabb úszóknak. Meg kell mondanom, hogy tényleg érdekes hely. A víz, a sziklák és a fasétányok egészen más hangulatot adnak, mint egy klasszikus városi strand. 🌊

Zakrzówek — strand egy elárasztott mészkőbányában, amelyet lengyel Maldíváknak is neveznek

✕ ❮

❯

Búcsúzás és még egy éjszaka Krakkóban

Aznap a legjobb barátnőmtől és a nagybátyámtól is el kellett búcsúznunk. Mindkettejüknek haza kellett már jutniuk, és egy nagyon hosszú buszút várt rájuk egészen Jihlaváig. Ezt tényleg nem irigyeltem tőlük. 🫤

A szerviz szerint volt remény arra, hogy az autónk másnapra végre elkészül.

Ezért kellett még egy éjszakára szállást keresnünk. Az apartman ugyanis, ahol két éjszakát töltöttünk, a következő éjszakára már nem volt szabad. Ezúttal egy reggelivel járó hotelt választottunk. Az előző szállással szerzett tapasztalat után természetesen kicsit jobban figyeltünk az elhelyezkedésére és az értékelésekre is. Egy újabb éjszakára az ablak alatt zörgő villamosokkal tényleg nem volt szükségünk. 🙂

A hotelben volt csomagmegőrző, így ott hagytuk minden holminkat, és elkezdtünk gondolkodni, mit csináljunk a nap hátralévő részében. Ekkor jutott eszünkbe, hogy nézzük meg a krakkói állatkertet.

A krakkói állatkert az erdő közepén

A krakkói állatkert a város nyugati szélén, egy Las Wolskinak nevezett erdőben található, így ismét a Bolttal vitettük ki magunkat oda. Elég messze van a központtól, körülbelül kilenc kilométerre. De szerintem éppen az elhelyezkedése az, ami ezt az állatkertet ilyen kellemessé teszi. Tényleg el van rejtve a fák között, és az egész terület nagyon zöldnek és természetesnek hat. Sétálás közben időnként az az érzésünk támad, mintha nem is egy nagyvárosban lennénk.

Belépés a krakkói állatkertbe és az első séta a volierek és fák között

✕ ❮

❯

Az állatkert már 1929-ben megnyílt. Ma körülbelül 20 hektáron terül el, és mintegy 1500 állat él benne. A tartott fajok több mint száza veszélyeztetett vagy csökkenő állományú. Nekünk elég jól tetszett ez az állatkert. Rengeteg állatot láttunk, és én nagyon lelkes voltam a pingvinek miatt, amiket nagyon szeretek. A férjem pedig a vörös pandáktól volt elragadtatva. 🙂

Zsiráfok, tevék, tigrisek, vízilovak — és az én pingvinjeim a férjem vörös pandájával

✕ ❮

❯

Emellett szerencsénk is volt, mert éppen az elefántetetésbe futottunk bele. És ez tényleg nagyon tetszett nekünk. Etetés közben az elefántok együttműködtek a gondozójukkal, és annak jelére különféle betanult mozdulatokat mutattak be. Felemelték a lábukat, az utasítások szerint pozicionálták magukat, és mindig kaptak érte valami finomat. 🙂

Végül még bejártuk a terráriumokat és a tengeri akváriumot is, ahol láttunk például leguánokat, teknősöket, kígyókat és színes halakat a korallok között. 🙂

Elefántetetés és a séta zárása a terráriumoknál és a tengeri akváriumnál

✕ ❮

❯

És most valahogy eljutni innen

Több óráig tartott, mire mindent megnéztünk és bejártunk az állatkertben. A séta után vissza akartunk menni a városba. Csakhogy egy apró problémába ütköztünk. Nem volt térerőnk. Nem tudom, csak a szolgáltatónkkal volt-e balszerencsénk, de még az internet sem működött egyszerűen. Internet nélkül pedig persze nem tudtunk Boltot rendelni.

A területen volt egy kis souvenirbolt, ezért odamentünk megkérdezni a személyzetet, hogy nem mondanák-e meg a Wi-Fi jelszavát, vagy nem segítenének-e taxit rendelni. Sajnos ezúttal egy olyan úrral találkoztunk, aki nem akart segíteni. Hozzá kell azonban tennem, hogy ez tényleg kivétel volt a krakkói tartózkodásunk alatt. Mindenütt máshol nagyon kedves emberekkel találkoztunk, akik igyekeztek segíteni – akár boltokban, a szálláson, vagy éppen az autós problémáinknál.

Ott álltunk hát az állatkert előtt internet nélkül, és azon gondolkodtunk, mi legyen most.

Egy busz, ki tudja, hová

Az állatkerttől nem messze észrevettünk egy buszmegállót. Ott többen is vártak, így egyértelmű volt, hogy hamarosan érkezik valamilyen busz. Az egyetlen probléma az volt, hogy internet nélkül fogalmunk sem volt, valójában hová megy. Azt mondtuk azonban magunknak, hogy tulajdonképpen mindegy. A lényeg, hogy elvigyen valahová, ahol újra van térerő a telefonjainkon. 🙂

Megérkezett a busz, és felszálltunk. Jegyet akartunk venni, és kártyával fizetni az automatánál a buszon belül. Odaérintettük a kártyát, mindent kipróbáltunk, de egyáltalán semmi sem történt. Az érintés nélküli fizetés szimbóluma megvolt az automatán, tehát szerintünk a megfelelő szimbólum volt a kártyás fizetéshez, de kártyával nem sikerült fizetnünk. Ezért a férjem odament a sofőrhöz, és megkérte, segítsen. A sofőr először azt mondta, hogy kártyával normál esetben menne a fizetés. Amikor azonban továbbra sem működött, felállt a helyéről, és személyesen ment megnézni az automatát. Ekkor derült ki, hogy pont ebben a buszban van egy olyan gép, amely egyáltalán nem fogad el kártyát. És úgy tűnt, ő maga sem tudott erről. 🙂

Az automata csak érméket fogadott el. Ekkor a körülöttünk lévő utasok azonnal segíteni akartak, és felajánlották az érméiket. Szerencsére azonban találtam a pénztárcámban néhány lengyel zlotys aprópénzt, így tudtunk időbeli jegyeket venni. Utána már csak az időt figyeltük, hogy tudjuk, mikor kell leszállnunk.

Egy idő után leszálltunk egy megállónál, ahol végre visszatért a térerő. Az első dolog persze egyértelmű volt: Boltot rendelni. Ez egyenesen a hotelhez vitt minket. Rögtön mellette volt egy élelmiszerbolt, így vettünk még valamit vacsorára, aztán már csak arra vártunk, hogy az egész napos program után végre pihenhessünk.

Az autó holnapra kész lesz… talán

Másnap reggel megreggeliztünk a hotelben, és vártuk a hírt a szervizből. Megtudtuk azonban, hogy az autó még mindig nem lesz kész. Így egy egész újabb nap várt ránk Krakkóban.

És mit csináltunk Krakkóban? Ezt a következő cikkből tudjátok meg. 🙂

Melyik állat a kedvencetek az állatkertben? 🙂