Élmények vagy dolgok? Mi számít többet? Én tudom a választ

Ha az ember néhány évvel visszatekint, gyakran már azt sem emlékszik, milyen dolgokat vásárolt régen. Ellenben fel tudja idézni a kirándulásokat és helyeket, amelyeket meglátogatott, valamit, ami meglepte, vagy egy hétköznapi pillanatot, amelyet valakivel átélt. És velem is pontosan ez a helyzet.

Számomra az élmények és emlékek többet érnek, mint a tárgyak. Természetesen mindent nagyra becsülök, amink van. De amikor visszatekintek, sokkal gyakrabban idézem fel azokat a helyeket, ahol a férjemmel jártunk, a kirándulásainkat és a különféle apró pillanatokat, amelyeket együtt éltünk át.

Hasonlóan vagyok az édesanyámmal kapcsolatos emlékeimmel is. Amikor rá gondolok, nem dolgok jutnak eszembe, hanem elsősorban azok a pillanatok, amelyeket együtt éltünk át. Hová jártunk együtt, min nevettünk, vagy mit csináltunk együtt. Épp az ilyen hétköznapi pillanatok maradnak meg bennem ma a legjobban. 🤍

Egy szép emlék nem feltétlenül drága nyaraláson születik

Ha az utazásról esik szó, az ember talán nagy nyaralásokra és távoli utakra gondol. Nálam viszont egyáltalán nem így van. Egy nagyon szép emlék lehet számomra néhány nap a hegyekben, de ugyanúgy egy egynapos kirándulás is valahol otthonhoz közel. Néha elég beülni az autóba, megtenni néhány tucat kilométert, sétálni egy városban, ahol még nem jártunk, felfedezni valami érdekeset, útközben megkóstolni valami finomat, és este visszatérni haza.

Mégis lehet belőle olyan nap, amelyre még évek múlva is emlékszem. Például az idei Magas-Tátrába tett utunk csodálatos élmény volt számomra, mert nagyon szeretem a hegyeket. De ugyanolyan szívesen emlékszem sokkal kisebb kirándulásokra is, amelyek során valójában sehová sem mentünk messzire. Mint például a nemrégiben tett kirándulás Polnára. 🚗

Néha úgy gondolom, az ember túl messze keresi az érdekes helyeket, pedig elég lehet csak egy kicsit elmenni otthonról.

Emlékek a kirándulásainkból – akár a hegyekben, akár csak otthonhoz közel.

✕ ❮

❯

Hálás vagyok minden közös kirándulásunkért

Amikor felidézem az összes utunkat, azt is felismerem, mennyire hálás vagyok értük. Hálás vagyok természetesen a férjemnek is. Nekem ugyanis nincs jogosítványom, így amikor autóval utazunk, minden kirándulásunkon ő vezet.

Néha rövid az út, néha órákon át ül a volán mögött. Én eközben nézhetek ki az ablakon, figyelhetem a tájat, kereshetek a telefonon, hová nézhetnénk még be útközben, vagy hol álljunk meg. Persze közben figyelem az utat is, és odafigyelek arra, merre haladunk, és mi történik körülöttünk.

Amikor arra gondolok, hány kilométert vezetett már a közös utazásaink miatt, nagyon nagyra becsülöm, és hálás vagyok neki érte. Nélküle talán soha nem láttam volna sok olyan helyet, amelyekről ma itt írok a Lenna Storiesen.

Nem minden kirándulásnak kell tökéletesnek lennie

Természetesen nem minden utunk zajlik pontosan a tervek szerint. Néha nem kedvez az időjárás. Máskor megérkezünk valahová, és a hely nem olyan, amilyennek elképzeltük. Néha fáradtak vagyunk, valamit nem sikerül megtennünk, vagy rájövünk, hogy máshogy kellett volna megtervezni a kirándulást. És néha egyszerűen elromlik valami.

Ha viszont ilyen utat kis távolságból nézünk vissza, gyakran rájövünk, hogy épp ezek az apróságok részei az egész emléknek. Nem csak a látványosságra, a kilátásra vagy a térre emlékszünk, amit láttunk. Emlékszünk az útra is. Arra, mi finomat ettünk útközben. Hol álltunk meg tervezetlenül. Mi lepett meg minket. Min nevettünk. Vagy valami egészen apróságra, ami bárki másnak semmit sem jelentene.

És talán épp ezt szeretem legjobban a kirándulásokban. Nem csak magukat a helyeket, hanem mindent, ami körülöttük zajlik.

Az utazás hétköznapi pillanatainak is megvan a maguk varázsa.

✕ ❮

❯

Miért fotózok annyit a kirándulásokon

Aki már régebb óta olvassa a Lenna Storiest, valószínűleg tudja, hogy a kirándulásokon tényleg rengeteget fotózok. 🙂

A fotókat természetesen felhasználom a blogbejegyzésekhez, de számomra van egy sokkal fontosabb értékük is. Emlékek. Elég néhány év múlva megnyitni egy régebbi fotómappát, és hirtelen felidézünk olyan dolgokat, amelyekről már majdnem elfeledkeztünk. Milyen volt az időjárás. Hol álltunk meg. Mit ettünk aznap. Mi lepett meg minket. Vagy egy egészen hétköznapi pillanatot, amely soha nem került bele egyetlen cikkbe sem. És néha épp egyetlen fotó is képes visszahozni egy egész napot.

Egyszer talán sokkal kevesebbet fogunk utazni

Néha eszembe jut még valami más is. Egyszer a férjemmel öregek leszünk. Talán már nem tudunk annyit utazni, talán már nem lesz kedvünk ilyen messzire menni, és talán tényleg csak otthon fogunk ülni papucsban. 🙂

És épp akkor fogjuk nézegetni az összes fotót. Felidézzük a kirándulásainkat, és talán azt mondjuk majd: „Emlékszel, amikor itt jártunk?”

És remélem, néhány fotó láttán az apró dolgokra is emlékezni fogunk majd körülöttük. Mi történt ott velünk, miről beszélgettünk útközben, vagy min nevettünk akkor. Talán épp ezért van értelme számomra már most gyűjteni az élményeket. Nem azért, hogy minél hosszabb legyen a felkeresett helyek listája. Hanem hogy egyszer legyen mire emlékeznünk.

Nem kell folyamatosan úton lennünk

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy állandóan mennem kell valahová. Ahogy már írtam az egyik korábbi cikkben, a blog alapján néha úgy tűnhet, mintha mindig úton lennénk. Valójában hosszú időszakaink is vannak, amikor sehová sem megyünk. És tulajdonképpen ez így nekem megfelel.

Talán épp emiatt tudom jobban értékelni az egyes kirándulásokat. Ha folyton úton lennénk, idővel talán megszűnnének különlegesnek lenni számomra.

Az emlékek természetesen nem csak utazás közben születnek

Élményeket és emlékeket ugyanis nem csak utazás közben teremthetünk. Lehet ez egy teljesen hétköznapi közös este, egy moziest, egy koncert, egy jégkorongmeccs, vagy bármi más, amit szívesen csinálunk együtt. Néha épp az ilyen pillanatok maradnak meg ugyanolyan erősen az emlékezetünkben, mint egy nagy kirándulás. Szerintem nem is annyira az számít, hol van az ember, hanem inkább az, hogy kivel tölti azt az időt, és mit élnek át együtt. Az utazás csak egy azok közül a dolgok közül, amelyek segítségével közös emlékeket teremtünk.

Az emlékek az utazáson kívül is születnek – a moziban, egy koncerten vagy akár egy akváriumban.

✕ ❮

❯

A legszebb dolgokat gyakran nem visszük haza

Egy kirándulásról hozhatunk magunkkal ajándéktárgyat, valami finomságot vagy egy apróságot. De szerintem a legfontosabbat úgyis magunkban visszük haza. Az emléket a helyről, ahol jártunk. Az emberről, akivel ott voltunk. Valamiről, amit együtt láttunk és átéltünk.

És minél idősebb leszek, annál inkább rájövök, hogy pontosan ez az, ami számomra a legnagyobb értéket jelenti.

Ha egyszer visszanézek majd, valószínűleg nem a dolgainkat fogom számolni. Inkább arra fogok emlékezni, hol jártunk együtt, mit láttunk, min nevettünk, és mit éltünk át együtt. Ezért vagyok hálás minden kirándulásunkért. A nagyobbakért és az egészen hétköznapiakért is. A több száz kilométerre lévő helyekért és azokért is, amelyek szinte a sarkon vannak.

És mindenekelőtt annak az embernek, akivel mindezeket az emlékeket megteremthetem. 🙂

És veletek hogy van ez? Ha néhány évvel visszatekintetek, inkább azok a dolgok jutnak eszetekbe, amiket vásároltatok, vagy azok az élmények és pillanatok, amelyeket valakivel együtt éltetek át?