Utazási blog és valóság: milyen gyakran utazunk igazán

Ha megnézed a blogomat, talán úgy tűnik, mintha folyton úton lennénk valahol. Egyik kirándulás, aztán a másik, Lengyelország, Ausztria, Magyarország… Az ember akár azt is kérdezhetné, hogy egyáltalán vagyunk-e valaha otthon. 🙂

Csakhogy a blog tud egy kicsit megtéveszteni.

Minden kiránduláson ugyanis tényleg rengeteget fényképezek. Néha talán túl sokat is. Egyetlen útról annyi fotót, élményt és tippet hozok haza, hogy abból aztán lassanként több cikk is születik. Szóval amíg a blogon még mindig „úton vagyunk”, a valóságban lehet, hogy már hetek óta otthon vagyunk, és teljesen hétköznapi életet élünk. Néha pedig egész hónapokat töltünk otthon.

Miért nem utazunk szinte sehová nyáron

Talán meglepő, de éppen nyáron nem megyünk sehová se nyaralni, se nagyobb kirándulásra. A férjemmel ugyanis nem szeretjük nagyon a nagy melegeket. Én pedig talán még nála is rosszabbul viselem őket. A férjem nagybátyja nemrég azt mondta, hogy mivel dél-morvaországi vagyok, azt hitte, hozzászoktam a hőséghez, és szeretem is. Gyorsan kiábrándítottam ebből. 🙂

Még a gyerekkoromból emlékszem, hogy a forró nyári napokon otthon behúztuk a függönyöket, hogy minél kevesebb napfény jusson be a lakásba. Anyukám mindenféle módon próbálta hűteni panelházi lakásunkat, és a legnagyobb melegben persze ki sem mentünk. Ma pedig úgy érzem, hogy talán még rosszabbul viselem a hőséget, mint akkoriban. Nyáron ezért inkább otthon maradunk, és igyekszünk többet is dolgozni. Részben azért is, hogy utána megengedhessük magunknak, hogy megint elutazzunk valahová.

Az egyik kevés rendszeres nyári utazásunk általában két nap Dél-Morvaországban, ahonnan származom. A férjem is nagyon szereti ott, ahogy a szülei, valamint a nagynénje és a nagybátyja is, akik velünk szoktak jönni.

Nekem pedig augusztusban van még egy személyes okom visszatérni oda. Kimegyek virágot vinni a sírra, és gyertyát gyújtok anyukámnak azon a napon, amikor a születésnapja lenne. 🕊️

Ősszel megint kirándulni indulunk

Amint véget ér a nagy meleg, egy sokkal kellemesebb időszak kezdődik számunkra az utazásra. Az őszt nemcsak a színei miatt szeretem, hanem azért is, mert megint sokkal kellemesebb odakint sétálni. És ha ehhez még szép idő is társul, szerintem ez az egyik legszebb időszak a kirándulásokra. Ezért többnyire kitalálunk valami egy- vagy kétnapos kirándulást. És egyáltalán nem kell messzire mennünk. Néha elég csak egy kicsit kiautózni a városunkból, és az ember felfedez egy helyet, ahol még sosem járt. Mint például nemrég Polnán, amiről szintén írtam itt a blogon.

Pont az ilyen kirándulásokat szeretem. Nem kell hogy nagy nyaralás legyen, vagy több száz kilométeres út. Néha elég egyetlen szabadnap, beülünk az autóba, és megnézünk egy helyet, ahol még nem jártunk. És ebből gyakran nagyon szép nap kerekedik. 🙂

Télen szeretjük a karácsonyi kirándulásokat

Télen megint kevesebb az utazásunk. De egy dolgot általában nem hagyunk ki – a karácsonyi vásárokat. Szívesen megyünk el valamelyik városba a karácsonyi hangulat, a fények, a standok és minden más miatt, ami az adventhez tartozik. Már egy ilyen egynapos karácsonyi kirándulás is kellemes színt visz a télbe.

Utána pedig többnyire már azon kezdek gondolkodni, hová indulhatnánk tél után.

Tavasszal örülünk a leginkább a hosszabb utazásoknak

Éppen a tavasz szokott lenni az az időszak, amikor tél után megint a legnagyobb kedvünk van elindulni valahová. Néha hamarabb, néha később. Sokban múlik a munkán, az időjáráson, és azon is, mi jut éppen eszünkbe. Idén az Alacsony-Tátrába és a Magas-Tátrába indultunk. Jártunk Liptóban, aztán a lengyelországi Białka Tatrzańskában is. Erről az útról már sok helyről írtam itt a blogon, és talán még jönnek is további cikkek. Nagyon szép volt ott.

A hegyeket ugyanis igazán szeretem, és ezek azok a helyek, ahová mindig szívesen visszatérek.

Az autópályás út a havas Magas-Tátra felé

✕ ❮

❯

Egy ilyen hosszabb utat aztán többnyire inkább rövidebb és egynapos kirándulások követnek. És pontosan ezért alakulhat ki a blogon az a benyomás, hogy folyton valahol vagyunk. Egy nagyobb útról néha annyi anyagom van, hogy hetekig, sőt hónapokig is írhatok belőle.

Néhány kirándulást hónapokkal előre tervezünk, másokat csak pár nappal

Az utazások tervezésében sincs semmilyen fix rendszerünk. Néhány kirándulást már több hónappal előre kezdünk tervezni. Máskor pár héttel előtte jut eszünkbe valami, néha pedig csak egy héttel az indulás előtt. De ez sem jelenti azt, hogy bármikor elindulhatunk. Ha a férjemnek sok munkája és több megbízása van, akkor egyszerűen nincs utazás.

Szóval bár ebben a tekintetben elég nagy szabadságunk van, a kirándulásaink továbbra is nagyon a munkához és ahhoz igazodnak, amit éppen el kell végezni.

Leggyakrabban autóval utazunk, de a vonatot is szeretjük

Leggyakrabban a régi autónkkal indulunk útnak. Amíg megy, addig azzal fogunk járni. 🙂

Az autónak egy nagy előnye van a kirándulásoknál – megállhatunk, ahol akarunk, változtathatunk a terven, és olyan helyeket is megnézhetünk, amelyeket tömegközlekedéssel nehezebb elérni.

De nagyon szeretünk vonattal is utazni. Főleg, ha városba megyünk, vagy olyan helyre, ahol tulajdonképpen egyáltalán nincs szükségünk autóra. A RegioJetet például a férjem még egy fontos ok miatt is szereti – a vonaton megengedhet magának valami finomságot. 🙂

És még valami, ami talán meglep néhányakat. Bár utazási blogot írok, még sosem repültem. Eddig minden úticélunkat autóval, vonattal vagy más módon, szárazföldön értük el. Hogy ez valaha megváltozik-e? Ezt magam sem tudom. 🙂

Szeretek utazni, de ugyanolyan szívesen térek haza is

Az új helyek felfedezését nagyon szeretem. De bár szórakoztat az utazás, szívesen térek haza is. És talán éppen az utazásnak köszönhetően tudatosítom még jobban, milyen jó otthon lenni. Számomra ugyanis az utazás nem azt jelenti, hogy folyton valahol távol vagyok. Néha egy hosszabb út néhány havonta. Máskor egy egynapos kirándulás pár kilométerre otthonról. De minden következő útra örömmel várok. 🙂

És nálatok hogy van ez? Sokat utaztok, vagy elég nektek egy nyaralás évente? 🙂