Mit termesztek a lodzsián? Fűszernövények, zöldségek és a tapasztalataim

Dél-Morvaországban, ahonnan származom, mindig is természetesnek tűnt számomra, hogy a körülöttünk élő emberek rengeteg mindent maguk termesztettek. Legyen szó zöldségről, gyümölcsről vagy fűszernövényről. Persze ez sok munkával is jár, de semmi sem fogható ahhoz az érzéshez, amikor az ember közvetlenül a saját kertjéből vagy a saját bokráról tud leszedni valamit. 🫑

Nekünk ugyan nem mindig volt kertünk, de emlékszem, hogy az emberek sokat segítettek egymásnak. Az egyiknek ribizlije volt, a másiknak egres, megint másnak valami más, így mindig kaptunk valamit. A sárgabarackot és az őszibarackot közvetlenül a gyümölcsösökben vásároltuk. Aztán persze jött a befőzés és a téli tartalékok elkészítése.

Talán éppen ezért kezdtem el észrevenni, hogy miután Dél-Morvaországból a Vysočina régióba, konkrétan Jihlavába költöztem, hiányoznak ezek az egészen hétköznapi dolgok.

Az elején fogalmam sem volt, hol lehet itt fekete vagy piros ribizlit, egrest és egyéb gyümölcsöt szerezni, amit korábban szinte magától értetődőnek vettem. Ma már persze tudom, hol lehet megvenni, de leginkább az hiányzott, hogy kimenjek és egyszerűen leszedjek valamit magamnak. Minél idősebb leszek, annál többet gondolkodom azon, mit is eszünk valójában. Az utóbbi időben azt is sokkal jobban érdekel, honnan származik az ételünk, és mennyit tudunk belőle magunk megtermelni.

A kis kertem a lodzsián

Így hát fokozatosan elkezdtem kialakítani legalább a saját kis kertemet ott, ahol volt rá helyem – a lodzsiánkon.

Egy hétköznapi, üvegezetlen lodzsiánk van. De éppen ennek köszönhetően jöttem rá, hogy néhány négyzetméteren is elég sok mindent lehet termeszteni. És talán az egészben az elejét élvezem a legjobban. Néhány apró magot szórni a földbe, rendszeresen ellenőrizni őket, majd egy nap észrevenni, hogy valami zöld bukkant elő a föld fölött. Nézni, ahogy a növény fokozatosan erősödik, nő, kihajtja az első virágait, végül talán valami olyat is terem, amit meg lehet enni. Ez tulajdonképpen egy kis öröm. 🙂

A kis kertünk a lodzsián

✕ ❮

❯

A növények iránti szeretetet anyukámtól örököltem

Tudom, hogy a virágok és növények iránti vonzódásomat biztosan anyukámtól örököltem, és talán más felmenőimtől is. Anyukám nagyon szerette a virágokat. Otthon is mindig volt néhány zöld szobanövényünk, emlékszem például egy aranyfonatra, amely gyönyörűen befutotta a helyet. A muskátlik is a kedvencei közé tartoztak. Szeretettel gondozta a növényeit, és élvezte, hogy maga is nevelhet valamit. ❤️

Én is szeretem a zöld növényeket, a virágokat, a fűszernövények illatát, és mindenekelőtt azt az érzést, amikor magam ültetek el valamit, és az tényleg elkezd nőni.

Mit termesztek idén a lodzsián

A lodzsiánk a reggeli nap felé néz. A nap főleg délelőtt süt hozzánk, körülbelül délig, utána a lodzsia többnyire árnyékban van. Idén úgy döntöttem, kicsit többet próbálok termeszteni, mint korábban. Fokozatosan megjelent nálunk a kakukkfű, a rozmaring, a valódi levendula, a menta, a petrezselyem, a snidling, a bazsalikom és a sztévia. Zöldségből klasszikus paradicsomot, koktélparadicsomot és fehér paprikát ültettem, örömömre pedig vettem egy folyamatosan termő Elan fajtájú epret is.

A koktélparadicsomok közül a MoravoSeed Vilma fajtáját termesztem. Ez egy bokros, kifejezetten erkélyre való fajta, ezért edényben is jól termeszthető. És mint termesztéskor lenni szokott – valami szépen sikerült, valami kevésbé. 🙂

A fűszernövény- és zöldségpalánták, amelyeket idén tavasszal ültettem

✕ ❮

❯

Ami sikerült, és ami inkább nem

Idén nagy örömet szerzett a bazsalikom. Nálam tényleg jól nőtt. Szépen fejlődött a koktélparadicsom és a paprika is. Meglepő módon viszont a menta és a snidling nem igazán vált be. Pedig épp a mentánál számítottam volna arra, hogy szinte magától nő.

De pontosan ez az, amit szeretek a kertészkedésben. Az ember utánaolvashat, elő tudja készíteni a saját megítélése szerint ideális körülményeket egy növénynek, az mégis néha pontosan azt teszi, amit akar.

Emellett idén elég óvatos voltam az ültetéssel, és a legtöbb dolgot csak májusban tettem ki a lodzsiára. Dél-Morvaországhoz képest Jihlava ugyanis érezhetően hidegebbnek tűnik számomra. Az időjárás itt ráadásul változékony, úgyhogy még mindig tanulom, mikor hagyhatom nyugodtan kint a növényeket.

Bazsalikom, paradicsom, paprika és eper teljes növekedésben

✕ ❮

❯

A kertészkedés nem csak a betakarításról szól

Szívesen kimegyek a lodzsiára akkor is, amikor tulajdonképpen semmi dolgom nincs ott. Csak megnézem, mi nőtt egy kicsit tovább, megjelent-e új virág vagy egy kis paradicsom. Néha még meg is simogatom a növényeimet, és időnként beszélgetek is velük. Ez az én kis nyugalmi oázisom.

Leülni ott, nézni Jihlavát, miközben körülöttem az a sok zöld, amit magam neveltem, számomra hatalmas öröm.

A férjem viszont abban a pillanatban a legboldogabb, amikor már le lehet szedni valamit, és meg lehet enni. 🙂

Földkeverék és apró muslicák

Idővel rájöttem, hogy sok múlik azon is, mibe ültetem a növényeket.

Korábban többször vásároltam sima virágföldet, és vele együtt apró muslicákat is hazahoztam. És szinte mindegy volt, hol vettem a földet.

Ezek után áttértem elsősorban a Forestina Profík márka szupresszív földkeverékeire. Attól függően, mit ültetek éppen, a szobanövényekhez, a fűszernövényekhez vagy közvetlenül a paradicsomhoz és paprikához valót veszem.

Drágábbak ugyan, de a saját tapasztalatom eddig nagyon jó, és apró muslicák még nem jelentek meg bennük. Ez persze nem jelenti azt, hogy sosem jelenhetnek meg, de velem eddig még nem történt meg. Emellett, ha szükséges, természetes trágyával trágyázom a növényeket.

Mit termesztek még otthon

A kertészkedés iránti szenvedélyem természetesen nem áll meg a lodzsiánál. Otthon van például egy fátyolvirágom (spatifillum). Rajta remekül lehet látni, mikor van szüksége öntözésre. Amint kevés a vize, lekonyítja a leveleit, és ezzel elég egyértelműen jelzi, hogy itt az ideje elővenni a locsolókannát. Számomra ez egy egészen praktikus kommunikációs forma. 🙂

Kaptam egy amarilliszt is, amely idén ismét gyönyörűen kivirágzott. Amikor az óriási virága teljesen kinyílt, alig hittem el, hogy ilyesmi otthon, egy cserépben nőtt.

Tavaly decemberben két karácsonyi kaktuszt kaptam, és egy másik állandó növényem egy citromverbéna.

Fátyolvirág, amarillisz és karácsonyi kaktusz otthon

✕ ❮

❯

Citromverbéna

A citromverbénát főleg intenzív illata miatt szeretem. Lehet belőle szirupot vagy teát is készíteni. Nyáron néha egyszerű házi italt csinálok belőle. Egy üvegkancsóba teszek néhány meggyűrt citromverbéna-levelet, kicsavarok egy citromot, hozzáadok egy kis mézet vagy nádcukrot, majd felöntöm vízzel. Néha friss narancslevet is teszek bele. Hasonlóan szeretem a vizet friss mentával, citrommal vagy lime-mal. Ez pontosan az egyik oka annak, miért örülök ennyire a saját fűszernövényeimnek. Nem kell sehová sem mennem néhány levélért. Egyszerűen kinyitom a lodzsia ajtaját, és magam szedem le.

Citromverbéna a lodzsiánkon

✕

Van értelme egyáltalán valamit termeszteni?

Nálam határozottan igen. Nem azért, mert néhány cserép miatt abbahagynánk a zöldségvásárlást a boltban. Ez biztosan nem így van. De az az érzés, amikor leszedek egy paradicsomot egy növényről, amelyet néhány hónapja apró magként vetettem el, egészen más. Ugyanakkor az ember rájön, mennyi munka és idő rejlik amögött, amit a boltban egyszerűen leveszünk a polcról, és a kosárba teszünk. De minden reggel, amikor kimegyek a lodzsiára, és magam körül látom azt a sok zöldet, örömöt érzek. És végül is valójában erről szól az egész. 🙂

Az idei első termés – eper és koktélparadicsom

✕ ❮

❯

Egyszerűen szeretek növényeket termeszteni. És ti mit termesztetek? 🙂