Kirándulás terv, saját autó és szállás nélkül: Pustevny, Radhošť, Rožnov pod Radhoštěm és tovább
Kétnapos kirándulás terv és úti cél nélkül, autó nélkül: Pustevny, a Radegast-szobor, Radhošť, egy nehéz leereszkedés Rožnov pod Radhoštěmbe és egy éjszaka motelben.
Ezúttal csak hátizsákkal indultunk útnak. Foglalt szállás nélkül, és tulajdonképpen rendes terv nélkül is, hogy hol alszunk majd este. 🙂
A férjem barátja ki akart menni Pustevnybe, ahol már foglalt szállása volt, és eszünkbe jutott, hogy vele mehetnénk. Hozzájárulunk a benzinhez, megnézzük Pustevnyt, aztán egyszerűen eldöntjük, mi legyen tovább, attól függően, hová lesz kedvünk folytatni. Így hát egy reggel elindultunk Jihlavából. Néhány holmi a hátizsákban, semmiféle lefoglalt szállás, előttünk pedig két nap, amiről fogalmunk sem volt, milyen lesz.
Első megálló: Pustevny
Mivel a barátunknak közvetlenül Pustevnyben volt szállása lefoglalva, autóval mentünk fel vele egészen a tetejéig. A Pustevny a Beszkidek egy ismert hegyi turistahelye, körülbelül 1018 méteres magasságban, nem messze a Radhošť hegytől. Nem klasszikus faluról van tehát szó, hanem inkább egy hegyi központról, ahonnan a környékre indulnak a kirándulások.
Elsősorban színes faépületeiről ismert, amelyek szinte úgy néznek ki, mintha egy meséből lépnének elő. A leghíresebbek a Libušín és a Maměnka, amelyeket a 19. század végén Dušan Jurkovič építész tervezett. Terveiben a népi építészetből és valachiai elemekből merített ihletet. A teljes Pustevny-terület ma nemzeti kulturális emlék. Maga a Pustevny név is érdekes: azoktól a remetéktől ered, akik már a 18. században itt éltek.
Libušín és Maměnka – Dušan Jurkovič szecessziós faépületei Pustevnyben
Sétáltunk a házak között, megnéztük a felvonót, és betértünk az információs központba is. A látogatásunk idején különböző standok is voltak ott, és összességében nagyon tetszett nekünk. Azoknak a színes épületeknek és a környező hegyeknek megvan a maguk varázsa. ⛰️
Pustevny – a felvonó és a kilátás a beszkidi tájra
Pustevnytől a Radegast-szoborig
Pustevnyből aztán a Radegast-szoborhoz indultunk. Az útvonal Radhošť felé vezet, és Radegast nagyjából a felénél áll. Az első szakasz elég meredeknek tűnt, de utána már könnyebben ment a gyaloglás. A pogány Radegast isten szobra a Beszkidek egyik jelképe. Alkotója Albín Polášek szobrász volt, aki Frenštát pod Radhoštěmből származott. Az eredeti szobrot 1931-ben avatták fel ezen a helyen, ma azonban egy ellenállóbb gránitmásolat áll itt.
A gerincút Radegasthoz és Radhošťhoz – a szobor, a természetvédelmi terület és egy hegyi menedékház a csúcs alatt
Radegasttól tovább folytattuk utunkat Radhošť felé. A Radhošť hegy 1129 méter magas, csúcsán a Szent Cirill és Metód-kápolna áll fa harangtoronnyal. Ez a kápolna 1898-ban készült el, és érdekesség, hogy Csehország egyik legmagasabban fekvő templomi épülete. Itt található a két hittérítő szoborcsoportja is, szintén Albín Polášek szobrász alkotása. Ez a Beszkidek egyik legismertebb helye, és egyben fontos zarándokhely is.
Radhošť csúcsa – a Szent Cirill és Metód-kápolna és az adótorony
Itt búcsúzott el tőlünk a barátunk. Elment enni a Radegast hegyi szálló éttermébe, mi pedig úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk. Szerettünk volna ugyanis eljutni egészen Rožnov pod Radhoštěmig. Akkor még fogalmunk sem volt, mi vár ránk.
A leereszkedés, amit egyhamar nem felejtünk el
Radhošťtól a piros turistajelzést követve indultunk el Rožnov pod Radhoštěm felé. Valahol útközben egy jobb ösvényre kellett volna letérnünk, de valahogy elszalasztottuk ezt az elágazást. Talán a környező terep akkori állapota miatt is. Ma persze már egészen másképp is nézhet ki minden arrafelé. Mi mindenesetre egy nagyon kellemetlen, sziklás leereszkedésen kötöttünk ki.
Folyamatosan ereszkedtünk lefelé, és a köveken egyre nehezebb volt haladni. Egy idő után a lábunk teljesen magától remegni kezdett. Hogy a fáradtságtól, a hosszú lejtéstől vagy mindkettő együttes hatásától, nem tudom, de mindenesetre komoly megterhelés volt számukra.
Amikor elértük a Pod chatou Mír útjelző táblát, úgy döntöttünk, nem akarunk még egy hasonló szakaszon átmenni. Inkább kicsit meghosszabbítottuk az utat, és kerülővel folytattuk egy jobb, bár hosszabb ösvényen és úton, ahelyett, hogy tovább ereszkedtünk volna a nehezebb terepen a piros jelzésen.
A köves leereszkedés Radhošťról, amit egyhamar nem felejtünk el
Végre civilizáció
Egy idő után végre elértünk egy Bouda u Kotulků nevű büféhez Rožnov pod Radhoštěmben. Az a leereszkedés után szinte egy kis megváltás volt számunkra. Ittunk valami édeset, kimentünk a mosdóba, és mindenekelőtt végre leültünk egy kicsit. És pontosan itt kezdtünk el foglalkozni egy meglehetősen fontos dologgal.
Hol alszunk majd?
Megnyitottuk a Bookingot, és elkezdtünk szállást keresni. A környéken már nem volt sok szabad hely, de végül megtaláltuk az utolsó szabad szobát Valašské Meziříčíben, a Sport Motel Bečvában. Motelben még sosem aludtunk azelőtt, és bevallom, kicsit szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban. Az ilyen helyeket inkább valami régebbivel és nem túl szép dologgal kapcsoltam össze, és nem igazán akaródzott. De az ár elég jó volt, más lehetőség nem sok volt, és megegyeztünk, hogy egyszerűen kipróbáljuk. Lefoglaltuk a szobát, és legalább biztosak lehettünk benne, hogy este lesz hol aludnunk.
Ha már úgyis Rožnovban voltunk…
Mivel már eljutottunk egészen Rožnov pod Radhoštěmig, kár lett volna kihagyni a Valachiai Szabadtéri Múzeumot. Története 1925-ig nyúlik vissza, létrejötte mögött elsősorban Alois és Bohumír Jaroněk testvérek álltak. Fokozatosan alakult ki itt a Faváros, a Valachiai Falu és a Malomvölgy, ahol az ember megnézheti, hogyan éltek régen a valachiai vidéken.
Végigjártuk a területet a faházak között, és persze nem tudtunk ellenállni az ott árult frgálnak sem. A sok gyaloglás után jól esett. Aztán lassan a busz felé indultunk. Útközben még betértünk egy boltba, vettünk ennivalót, és elindultunk Valašské Meziříčí felé.
A Valachiai Szabadtéri Múzeum – faházak, harangtorony, kút és bepillantás a belső terekbe
Az első éjszakánk egy motelben
Valašské Meziříčíben leszálltunk a buszról, kinyitottuk a térképet a telefonon, és gyalog indultunk el a szállásunk felé. Mire odaértünk, az aggodalmaim elég gyorsan elkezdtek eloszlani. Már kívülről sem nézett ki rosszul.
A tulajdonos már várt ránk, és elmondta, hogy szerencsénk volt. A szobánk ugyanis már foglalt volt, de az eredeti vendég berúgott, és felhívta, hogy végül mégsem tud jönni. Azt hitte, hogy már senkinek sem tudja eladni, és akkor mi foglaltuk le. Megkaptuk a kulcsokat, és megnéztük, hol is fogunk aludni azon az éjszakán. A szoba pedig nagyon szép volt. Még kis teraszos is volt. Az egész környezet tetszett nekünk, és az elképzelésem arról, milyen lehet egy éjszaka egy motelben, elég gyorsan szertefoszlott. 🙂
Ma ez a szállás Sport Hotel Bečva néven működik, és még mindig üzemel.
A szobánk a Sport Motel Bečvában – jobb volt, mint amire számítottam
A motel mellett büfé is volt, és a hosszú nap után nagyon éhesek voltunk. Fáradtak voltunk, fájt a lábunk, és abban a pillanatban tényleg nem foglalkoztunk azzal, mi egészséges és mi nem. Nagyjából mindent megrendeltünk, ami csak elérhető volt. Hamburgert, sült krumplit cheddarmártással és baconnel, valamint egy club szendvicset. És minden nagyon finom volt. Normál esetben nem eszem ilyesmit, és édes italt sem iszom, de aznap után az a hamburger szinte a legjobb hamburgernek tűnt, amit valaha ettem. 🙂
Megérdemelt vacsora egy fárasztó, lábon töltött nap után
Utána csak ültünk, néztünk körbe, pihentünk, és örültünk, hogy már nem kell sehová se mennünk. Azon a napon már tényleg semmi másra nem volt szükségünk.
Második nap Valašské Meziříčíben
Reggel úgy döntöttünk, hogy mielőtt vonattal tovább mennénk, még egy kicsit körülnézünk Valašské Meziříčíben. A szállástól a központ felé indultunk, és az út egy része a Rožnovi Bečva mentén vezetett. Valašské Meziříčí a Rožnovi és a Vsetíni Bečva folyók összefolyásánál fekszik. Érdekesség, hogy egészen 1924-ig két külön város volt – Meziříčí és Krásno.
Séta a Rožnovi Bečva mentén Valašské Meziříčíben
Eljutottunk egészen a főtérig, és megálltunk a Žerotín-kastélynál is. Története a 16. századig nyúlik vissza, és ma elsősorban kulturális célokat szolgál. A múltban azonban a legkülönfélébb célokra használták, egy ideig még női börtön is működött benne. Erre a hosszabb városnézésre most nem volt időnk, mert várt ránk a következő vonat. Ezúttal Hranice felé.
A főtér és a Žerotín-kastély Valašské Meziříčíben
Rövid megálló Hranicéban
Hranicéban volt még egy kis időnk a Brnóba tartó következő vonat indulásáig, és nem akartuk csak az állomáson tölteni. Elmentünk megnézni a főteret és a helyi kastélyt is.
Hranice történelmi központja – templom, óratorony és szecessziós házak
Hranicénak szép történelmi központja van, és engem talán leginkább a kastély nyűgözött le. Udvarát ugyanis üvegtető fedi, ami bent világos átriumot hozott létre. Emellett egyszerűen be lehet menni, hiszen az épületben ma a városi hivatal működik. Ezt szeretem az utazásban. Néha az ember csak azért érkezik egy városba, mert ott vár a vonatra, és végül olyan helyre bukkan, amely igazán lenyűgözi.
A hranicei kastély – torony, portál és fénnyel teli üvegtetős árkádos udvar
Kalandunk vége
Hranicéból a RegioJet vonatával folytattuk utunkat Brnóig. A vonaton ettünk valamit, és elkezdtük megszervezni az út utolsó szakaszát hazafelé. A férjem talált a BlaBlaCaron valakit, aki éppen Brnóból Jihlavába tartott, de mire sikerült volna lefoglalnunk az utat, már nem volt szabad. A BlaBlaCar a fuvarmegosztás elvén működik. Azok a sofőrök, akik valahová indulnak és van szabad helyük az autóban, felajánlhatják, hogy elviszik azokat, akik ugyanabba az irányba tartanak, és így megosztoznak az útiköltségen. Buszok és vonatok keresésére is lehetőséget ad. Ezúttal azonban nekünk nem jött össze. Így meg kellett várnunk a RegioJet buszát Jihlavába.
Ezzel véget ért kétnapos kis kalandunk, amely rendes terv és előre lefoglalt szállás nélkül zajlott. Amikor utólag megmértük a gyalogos útvonalunkat Pustevnytől Radhošťon át egészen Rožnov pod Radhoštěmig, körülbelül 13 kilométer jött ki.
A két nap végére már tényleg elegünk volt. Fájt a lábunk, sokáig emlékeztünk arra a köves leereszkedésre, és azt is felfedeztük, hogy a szállás keresése menet közben egész érdekes tud lenni. 🙂
Legalább van ma mire emlékeznünk. 🙂
És ti? Képesek lennétek két napra elindulni csak egy hátizsákkal és foglalt szállás nélkül, vagy szükségetek van rá, hogy minden előre meg legyen tervezve az utazás előtt?
Jó tudni
Milyen hosszú az út Pustevnyből Radhošťra?
Pustevnyből Radhošťra körülbelül négykilométeres útvonal vezet. Az út a híres Radegast-szobor mellett halad el.
Milyen messze van Radhošť Rožnov pod Radhoštěmtől?
A jelzett útvonal Radhošť és Rožnov pod Radhoštěm között körülbelül hét kilométer. Mi azonban a választott útvonal és egy kerülő miatt körülbelül 13 kilométert gyalogoltunk Pustevnyből Rožnovig.
Mit érdemes megnézni Rožnov pod Radhoštěmben?
Az egyik legismertebb hely a Valachiai Szabadtéri Múzeum. Több területből áll, ahol a látogatók megismerkedhetnek a hagyományos építészettel, mesterségekkel és a valachiai életmóddal.
Mit érdemes megnézni Valašské Meziříčíben?
Egy rövidebb látogatás során bejárható a városközpont, a főtér, és megnézhető a Žerotín-kastély. A város a Rožnovi és a Vsetíni Bečva folyók összefolyásánál fekszik.
Mi az érdekes a hranicei kastélyban?
A hranicei kastélynak reneszánsz árkádos udvara van, amelyet ma üvegtető fed. Az épületben a városi hivatal működik, a földszint pedig szabadon látogatható.
