Krk szigete és a gyönyörű Baška

Rijekai tartózkodásunk következő napján úgy döntöttünk, itt az ideje egy igazi kirándulásnak. Krk szigetét választottuk, amelyet egy hatalmas híd köt össze a szárazfölddel. Autóval mentünk egészen le, ameddig csak lehetett – Baška városkájáig. Rijekától kb. egy óra autóval, és a navigáció hihetetlenül hosszú, sziklába vájt alagutakon vezetett minket keresztül. Az útközbeni kilátások pedig egyszerűen lenyűgözőek voltak! 🚗🏞️

Amikor megérkeztünk Baškába, a navigáció egy kijelölt parkolóhoz irányított minket. Kicsit meglepett minket, hogy úgy nézett ki, mint egy kisebb futballstadion. Éppen dolgozott ott egy bácsi, ezért a biztonság kedvéért megkérdeztük tőle, hogy tényleg ott hagyhatjuk-e az autót. És képzeljétek el a meglepetésünket – a bácsi szlovákul szólalt meg hozzánk! Rögtön megnyugtatott, hogy éppen szezonon kívül vagyunk, nem kell parkolási díjat fizetni, és nyugodtan ott állhatunk egész nap. Állítólag tegnap még kellett fizetni. Ezt hívom én szerencsének, rögtön az elején. 🙂

Egy kicsit továbbmentünk, és feltárult előttünk a híres Vela strand. Baška a majdnem két kilométer hosszú kavicsos strandjáról híres, és a látvány hihetetlen volt – előttünk a türkizkék tenger, mögötte pedig magasodó, fenséges, teljesen kopár sziklák. 🌊⛰️

Út a parkolóhoz és az első kilátás a Vela strandra

✕ ❮

❯

Jéghideg fürdés és az elfelejtett fürdőnadrág

Bár szeptember vége volt, a férjemnek határozott terve volt. Magával hozta a fürdőnadrágját, és azt mondta, ha már eljött a tengerhez, akkor bizony megfürdik. Kipróbáltam a vizet, számomra jéghideg volt, becslésem szerint úgy húsz fok, nem több. De ő tényleg bement! Kicsit odébb ugyan napoztak páran, de fürdeni egyedül ő fürdött. Így az egész tenger csak az övé volt. 🙂

Rögtön mellettünk volt egy olyan klasszikus strandi öltöző, ezért a jéghideg fürdés után oda ment átöltözni. A strandi zuhany a szezon végi zárás miatt már nem működött, de a hátizsákunkban volt tiszta vizes palack, így legalább gyorsan leöblítette magát. Csakhogy, szegénykém, ott az öltözőben elfelejtette a fürdőnadrágját! Szóval lehet, hogy még ma is ott van, Krk szigetén. 🤭

A férjem mint egyetlen bátor a tengerben, a strandon már szezon után

✕ ❮

❯

Kolonnád, fagylalt és móló

Ezután elindultunk sétálni az itteni hosszú kolonnád mentén. Mindenütt rengeteg árusítóhely volt, a helyi árusok szuveníreket kínáltak, így mi is vettünk néhányat. Aztán nem tudtunk ellenállni a helyi fagylaltnak, ami tényleg finomnak tűnt. Leültünk egy kis időre az egyik kávézóba, és csak úgy figyeltük a nyugalmat, miközben élveztük a finom fagylaltot. 🍦

Séta az árusokkal és kávézókkal teli kolonnád mentén

✕ ❮

❯

Ezután lassú léptekkel tovább haladtunk hátrafelé, egészen a hajókhoz vezető mólóig. A kikötőre, a sziklákra és a nyugodt vízfelszínre nyíló kilátás gyönyörű volt, úgyhogy csak folyamatosan fényképeztem. Ami feltűnt nekünk, az a német nyelv volt, amelyet minden lépésnél hallottunk. Többnyire idősebb német turisták jártak errefelé, és mindenhol német rendszámú autók parkoltak. A németek biztosan nagyon szeretik ezt a helyet, és cseppet sem csodálkozom rajtuk. Néhány óra után lassan elindultunk Rijeka irányába.

Kilátás a mólóról és a hajók Baška kikötőjében

✕ ❮

❯

A történelmi Krk városa

Visszafelé menet szerettük volna megnézni magát a történelmi Krk városát is, amely az Adria egyik legrégebbi városa, és amelyet a hatalmas Frankopán nemesi család tett híressé. A térkép szerint a központtól kicsit távolabb parkoltunk le, viszont teljesen ingyen. Aztán elsétáltunk a kikötőhöz és a kőházakkal teli történelmi utcácskákba. Kicsit felhős volt az ég, és a kikötőben lenyűgözött minket a hajók nagy száma, de be kell vallanom, Baška jobban tetszett. Volt benne valami vadabb és romantikusabb hangulat. Krkben késői ebédet ettünk egy étterem teraszán, közvetlen kilátással a tengerre, aztán már vissza is indultunk Rijeka felé.

A történelmi, várfalakkal körülvett Krk városa a hajókkal teli kikötővel

✕ ❮

❯

A horvát utak

És itt meg kell említenem valamit a horvát utakról. Valószínűleg mi voltunk az egyetlenek az egész szigeten, sőt Rijekában is, akik betartották a megengedett sebességet. A helyi horvátok hihetetlenül gyorsan vezettek, a sebességkorlátozás számukra inkább csak ajánlás volt, és ugyanilyen vadul vezettek a rendőrök is. És az a dudálás! Főleg magában Rijekában dudálnak folyamatosan egymásra a sofőrök, minden pillanatban felhangzik valahol a városban egy kürtjelzés. Emiatt napközben elég nagy a nyüzsgés és a káosz, de megvan a maga különös hangulata. Amit viszont nagyon szerettünk, azok az autópálya-alagutak voltak. Amikor több száz métert vezetsz a szikla belsejében, az egy igazi élmény.

A következő nap hazafelé vezetett az utunk… Illetve nem is egészen haza. Még várt ránk ugyanis az út Magyarországon keresztül. És hogy hol álltunk még meg visszafelé, hiszen a kirándulásunknak koránt sem volt még vége? Ezt majd a következő cikkből tudjátok meg. 🙂