Kirándulási tipp: Rijeka, Horvátország

A magyarországi Balatontól, ahol a szezonon kívüli nyugalom teljesen elbűvölt minket, tovább indultunk. Utunk célja egyértelmű volt – Horvátország. Számomra ez személyesen egy életre szóló mérföldkő volt. Ugyanis életemben először indultam a tengerhez! 🌊

Út dugók nélkül és utolsó pillanatos szállás 🚗

Balatonalmádiból az autópályán indultunk egyenesen Rijeka felé. Ez körülbelül 400 kilométer, és el kell mondanom, hogy szeptemberben utazni igazi travel hack. A magyar autópálya teljesen üres volt, a horvát pedig szinte szintén. Semmi stressz, semmi dugó. Horvátországban az autópálya-díjat kapukon keresztül fizetik, aszerint, hogy mely szakaszokon haladtak át.

Mivel tudtuk, hogy szezon után csökkennek az árak és mindenhol rengeteg a szabad hely, a szállást csak közvetlenül indulás előtt foglaltuk le a Bookingon keresztül. És telitalálatot csináltunk! Az Opa Gold apartmant választottuk két hálószobával, az Ulica Matije Gupca utcában. A fekvése egyszerűen zseniális volt, minden karnyújtásnyira, és az ár? Mindössze 490 CZK fejenként és éjszakánként. Három éjszakára ez egy igazi telitalálat volt. Tulajdonképpen csak alvásra használtuk, így teljesen elfelejtettem lefotózni.

Az egyetlen apróbb hátránya a fizetős parkolás volt. Az autót a közeli, nagy Delta parkolóban hagytuk. Bár hatalmas, napközben elég nehéz volt helyet találni, és néha várnunk kellett egy kicsit, míg valaki elment. Este viszont szerencsére mindig akadt hely. 🅿️

Rijekába este kilenc óra körül érkeztünk meg. Amikor kiszálltam az autóból, először az a nyári, párás, nehezen szívható levegő csapott meg. Pontosan olyan, amilyen állítólag jellemzően a tengerhez tartozik.

A Balatonnál tovább maradtunk, mint terveztük (egyszerűen túl szép volt ott), így a szállásra érkezés után nagyon hamar aludni mentünk, izgatottan várva a következő napot. 🙂

Első találkozás és óriási jachtok 🛥️

A második reggelen végre eljött az idő. A partvidék felé indultunk. A parkon át sétáltunk a Horvát Nemzeti Színház gyönyörű épülete mellett, és hirtelen megnyílt előttünk a látvány. Gyönyörű, hatalmas, luxus jachtok ringatóztak a vízen, mögöttük pedig végtelen kék csillogott. A tenger! Életem legelső tengere, amit a saját szememmel láttam. Ezt az érzést leírni sem lehet, csak álltam ott és néztem. 🙂

Eljutottunk egészen a Riječki lukobran kikötőgátig, ami egy hosszú móló, ahonnan gyönyörű a kilátás. Vadul fotóztam, mert a panorámák hihetetlenek voltak.

Óriási jachtok a rijekai kikötőben

✕ ❮

❯

Innen lépteink Rijeka szívébe vezettek – a híres Korzó sétányra. Ez egy élénk, széles utca, gyönyörű, színes épületekkel, kis üzletekkel és kávézókkal szegélyezve. Uralkodó eleme a lenyűgöző sárga Városi Toronyóra.

Végigsétáltunk a Korzón egészen a végéig, a Jadranski trg téri szökőkútig, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a fenséges Jadran-palotára. Egészen közel innen felkeltette figyelmünket a monumentális kapucinus templom. Lélegzetelállító kőlépcsője és szokatlan homlokzata van, amely azonnal magára vonja a figyelmet.

A Korzó, a sárga Városi Toronyóra és a Jadranski trg

✕ ❮

❯

Tovább folytattuk felfelé, romantikus köves utcácskákban kóborolva, és egyre jobban beleszerettem Rijekába. Hihetetlen a varázsa. Ráadásul minden ember, akivel találkoztunk, hihetetlenül kedves és segítőkész volt. Akár éttermekben, akár boltokban, mindig igyekeztek segíteni. Vicces volt, hogy néha megértettek minket csehül, mi pedig egy kicsit őket is, de az angol áthidalta a helyzetet.

A piacok hangulata, a Kont park és egy sós kóstoló 🌊

Közvetlenül a szállásunk mellett fedeztünk fel valami nagyszerűt – minden reggel ott elevenedett meg a helyi piac (Glavna tržnica). Az árusok friss gyümölcs-, zöldség- és mindenféle egyéb halmokat kínáltak. Városnézésünk során a másik oldalról értünk el a Kontinental szálloda melletti parkhoz. Ott van egy gyönyörű pavilon és Janko Polić Kamov, a híres rijekai író szobra, amint a korlátnak dől. Ha innen felnéz az ember, a távolban a dombokon óriási magasházak tornyosulnak, ami lenyűgöző kontrasztot alkot a város történelmi részével.

A Kontinental park és séta a Rječina folyó mentén

✕ ❮

❯

Ebéd után végre a tengerhez akartunk jutni egy rendes strandra. Hogy időt takarítsunk meg, és ne kelljen gyalog vánszorogni (mégiscsak elég messze volt), hívtunk egy Boltot. Az a lehető legközelebb tett le minket.

A rijekai strandok azonban a domb alatt rejtőznek, az útszint alatt, ahol a sofőr letett minket, így lépcsőn kell lemenni hozzájuk. És pontosan ott történt meg. Lementem, életemben először érintettem meg a tengervizet, és – persze, hogy meg is kellett kóstolnom. És tényleg sós! 😂

A strandok mentén egészen a legvégéig eljutottunk, a Grčevo strandig. Ott egy időre letelepedtünk, pihentünk, és csak élveztük azt a végtelen kilátást a hullámokra és a hajókra a horizonton. Csodálatos nyugalom oázisa volt. A tenger vize teljesen átlátszó volt, gyönyörűen tiszta, egészen a fenékig lehetett látni.

A Grčevo strand a város alatt

✕ ❮

❯

Aztán jött a kevésbé kedvelt rész – megmászni az összes lépcsőt visszafelé, fel a dombra. Elmentünk egy közeli nagy bevásárlóközpontba (Tower Center Rijeka), ahol finomságokat vásároltunk vacsorára és reggelire, ismét rákattintottunk az alkalmazásban egy Boltra, és este visszavitettük magunkat az apartmanhoz.

Rijeka teljesen elbűvölt, elvarázsolt, és mindent teljesített, amit az első találkozásomtól a tengerrel reméltem. És a legjobb még csak ezután várt ránk. A következő napok ugyanis remek kirándulások jegyében teltek… de hogy pontosan hová indultunk, azt csak a következő cikkben tudjátok meg. 🙂